Két éves lehettem, amikor műkorcsolya versenyt néztem a tévében és egy esés után közöltem, én ennél ügyesebben csinálnám. A nagymamám kapva kapott az alkalmon, levitt egy közeli jégpályára, de viszonylag hamar rájöttem, hogy korcsolyázni mégsem olyan könnyű… Mégis maradtál. Innentől egyenes út vezetett a műkorcsolyáig? Nem. 1982 és 1987 között a családunk Bagdadba költözött. Ott nem volt lehetőségem a gyakorlásra, de miután visszatértünk, ott folytattam, ahol abbahagytam. Ezután következett életemnek az a 11 éve, amikor a műkorcsolyának és a jégtáncnak hódoltam. Sokan nem tudják, hogy mi a különbség a kettő közt. A műkorcsolya egyéni, a jégtánc páros műfaj. A jégtánchoz jómagamnak talán több tehetségem volt, ám az egyéni műkorcsolyában szimpatikusabb volt, hogy ott csak magamra számíthattam. Szeretem, ha kihozhatom magamból a maximumot, és akkor, ha hiba csúszik be, csak magamat okolhatom. A páros sportoknál sok múlik azon is, hogy a társad milyen, és ha nem adja bele azt az energiát, amit te, akkor az egész nem úgy működik, ahogy kellene. Egyébként az élet más területein is szeretem, ha a velem együtt dolgozó emberek kihozzák magukból a maximumot. Más sportokkal nem is próbálkoztál? Dehogynem. Jazzbalett, aerobik, futás, és nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a száraz edzések is elég megterhelők tudnak lenni. Mikor 18 éves lettem, az iskola miatt kikerültem a megszokott környezetből, megszűnt az edzési lehetőség, így a korcsolyát egy időre felakasztottam a szögre. 2000-ben aerobic oktató oklevelet szereztem, elvégeztem az International Fittnes and Aerobic Academy aerobik és Tae Bo edzői szakát. Aztán jött a VIVA… Míg a főiskola mellett maradt időm a mozgásra, a televíziózás egy másfajta rendszert, másfajta életstílust hozott számomra. Mióta szerkesztek és minden nap élő műsort vezetek, nem marad annyi időm a testmozgásra, amennyit szeretnék rászánni, de valahol a szívem legmélyén még mindig őrzök álmokat a korcsolyázással kapcsolatban. Egy darabig koreográfiákat készítettem, remélem lesz még alkalmam ezzel foglalkozni, mert nem szeretném, ha végleg le kellene mondanom a korcsolyáról. A kevesebb mozgás ellenére bomba jól nézel ki. Gondolom jók az alapok, de mi az, amivel mostanában karban tartod magad? Otthon van egy ellipszis tréner, azon szoktam megizzasztani magam, de élvezem, ha a szabadban futhatok kedvemre. A párommal az is előfordult, hogy közösen mentünk kondi terembe edzeni, de ott azt élveztem a legjobban, hogy együtt lehetünk. Volt a korcsolyázás miatt sérülésed? Tele vagyok régi sérülések nyomaival, de ezek is hozzám tartoznak. Ennek ellenére nem vagyok bevállalós fajta, az extrém sportokkal például eléggé hadilábon állok. Soha nem is próbáltál ki semmit? Tulajdonképpen olyat, amit a hajmeresztő extrém sportok közé sorolnék, nem. Nyáron például felmerült, hogy egy "csúzliból" kilőnek majd egy bejelentkezés alkalmával, de szerencsére megúsztam. Előtte persze már rémeket láttam, úgyhogy nem voltam túlságosan elkeseredve amiatt, hogy meghiúsult a dolog.